A rum története

Kolombusz Kristóf 1492-ben már első útja során ellátogatott Kubába, majd 1493-ban visszatérve meghonosította a cukornádat az egész karibi térségben. A ténynek ismeretében mindenképpen kijelenthetjük, hogy felbecsülhetetlen érdeme volt a rum megszületésében.

1550 környékén a cukornádat még gyümölcsként vagy levét kifacsarva fogyasztották. A nedv amit kifacsartak a nád szárából „guarapo”-nak nevezték, ami meglehetősen kedvelt volt finom édes íze és a magas energiatartalma miatt. Ezekben az években építették meg Kuba első cukormalmát is, amely nagy előrelépést jelentett a cukornád feldolgozásában. 1570-re a cukorgyártás erős iparággá fejlődött az országban és Kuba a nyugati világ legjelentősebb cukorexportőrévé nőtte ki magát; a sziget gazdaságát meghatározó termékké vált a cukor. A cukornádszirupból erjesztett italok, amiket nevezhetjük a rum elődenek, már valószínűleg az ókori Indiából vagy Kínából terjedtek el. Ilyen ital például a brum, amelyet a maláj nép készített több ezer évvel ezelőtt. Marco Polo egyik, a mai Irán területéről feljegyzésében „egy nagyon jó, cukorból készült bort” is megemlíti. Az első rumlepárlás a 17. században a Karib-szigeteki cukornádültetvényeken történt. Az ültetvényeken dolgozó rabszolgák rájöttek, hogy a cukorkészítés egyik melléktermékéből, a melaszból alkoholt lehet erjeszteni. Később ezeket az italokat lepárolták, így megnőtt az alkoholtartalom és megszületett a valódi rum.

A karibi térség ebben az időszakban a kalózok és tengerészek bölcsője volt, akik gyakran hosszú hónapokig nem kötöttek ki szárazföldön, és életveszéllyel kellett szembenézniük kalandos útjaik során. Mindennek elviseléséhez és a kellő bátorság összegyűjtéséhez szükségük volt egy olyan italra, ami a legnagyobb kihívások idején is lelket tudott önteni beléjük; így hát elkészítették a rum ősét, a „tafiát”, amely egy sokkal erősebb és agresszívabb ital volt, mint a mai rum.

“Inkább egy hónap pénz nélkül, mint egy nap rum nélkül!” Ez a mondat, egy bizonyos captain Jack Sparrow szájóból hangzott el anno, hitelt adva a kor rum tiszteletének.

A XIX. században Kuba ipara fellendült, és számos olyan, új gép és fejlesztés került a szigetre, amelyek lehetővé tették a „tafia” finomítását és ezzel új korszakot nyitottak a rumlepárlásban; Kubában elindult a verseny egy új, ízletes és kifinomult rum recept felfedezésére. 1860-ban végül megszületett a világ egyik legragyogóbb és íz világában leggazdagabb rumja: a ma létező kubai rum. A XIX. század második felében egy könnyebb és kifinomultabb rumgyártása kezdődött el, mely „Ron Superior”-ként vált ismerté. A párlatnak ezt az elegánsabb fajtáját a Spanyol Korona instrukciói által fejlesztettek ki, hogy egy ilyan ízletes rumot kapjanak, amely kielégíti a királyi udvar és az uralkodói elit igényeit. Az El Ron Superior a mai kubai rumapja: könnyű, lágy, ízletes, erőteljes és kitűnő akár tisztán akár koktélokban. 1860-ra olyannyira népszerűvé vált az ital, hogy Kubában ekkor már több mint 1000 lepárlóval igyekeztek kiszolgálni az igényeket.